Önértékelés a grafológia szemszögéből
Legutóbbi, önértékeléssel kapcsolatos bejegyzésemben az merült fel legnagyobb problémaként, hogy tudjuk-e egyáltalán jól értékelni magunkat? Ehhez jelenthet segítséget a grafológia, ami szinte tükröt tart elénk személyiségünkről.
Előrebocsátom, „egy jel, nem jel”, ahogy a grafológusok szállóigéje mondja. Mint ahogy egy betegséget sem határoz meg egyetlen tünet, úgy egy-egy grafológiai jelenségnek is sokféle tartalma lehet. Semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül a többi grafológiai tényezőt! Mégis, ha az önértékeléssel kapcsolatban szeretnénk egy jelet kiemelni, akkor az az oválok megfigyelése lenne. Ovált írunk az a, o, d, g, q betűkben, illetve a vesszővel ellátott „párjaikban”. Ez az a forma, aminek magassága, szélessége, teltsége információt sugallhat számunkra arról, hogy írója hogyan értékeli magát.
Alapvetően a normál ( = kb. az iskolában tanult) ovállal írók rendelkeznek reális önértékeléssel, a szubjektivitás-racionalitás egyensúlyban van, harmonikus kapcsolatteremtésre képesek, önkifejezésük mértéktartó.
Akinek nagyon magas és széles, azaz szinte „felpuffadtak” az ováljai, (túl) erős az önértékelésük, elégedettek önmagukkal, esetleg nagy önkifejezési vággyal rendelkeznek. Fontos számukra a más emberekkel való kapcsolat, társaság, néhol már a „rátelepedés” szintjén is. Inkább szubjektíven, az érzéseik alapján ítélik meg a dolgokat.
A túl kicsi ovállal írók mindennek az ellenkező tulajdonságaival rendelkeznek általában, azaz alacsony önértékeléssel bírnak.
A képet azonban tovább árnyalják külön a magasságból és szélességből nyerhető információk, illetve, hogy egy olyan írásban, amelyben változó méretűek az oválok, mennyire szélsőségesek a méretek, illetve, hogy épek, zártak vagy nyitottak-e. Tudni kell továbbá azt is, hogy az egész íráshoz képest milyenek az oválok.
Éppen ezért óva intenék mindenkit attól, hogy valakinek az írásában megjelenő ovál formákból komoly következtetéseket vonjon le! Egy kicsi ovállal író ember is mutathatja/tarthatja magát kívülről „magas önértékelésűnek”, illetve egy nagy ovállal író embernél is gondolni kell arra, hogy gyenge önértékelését valamilyen módon kompenzálja. Egy grafológiai vizsgálat során minden tényező számbavétele után, az összefüggések ismeretében lehet csak kimondani azt, hogy az adott esetben pontosan miről is van szó!